Péntek Tamás: Levél fiamnak
két hónap telt el, hogy utoljára valóban láttalak,
nem csak bitek formájában, úgy naponta kapok belőled,
tegnap is együtt főztünk életedben először tárkonyos ragulevest,
hollandul dragon, ilyet keress a boltban, biztosan a sárkányfűből jön,
szomorkodtunk, idén sem lesz bajnok az Arsenal,
a szobád változatlan, néma rend van, a macska vette birtokba
a ház legcsendesebb pontját, régen a közelébe sem jött,
az öcséd rohan be néha, hallgasd meg ezt az állat számot,
aztán megtorpan és visszamegy,
én is csak locsolni jöttem a bonsait, a megállt időt,
bár növénytanilag fa, de örökre kicsi marad, ahogy te is bennem,
letörlöm a legorepülő-makettet, ami elrepített tőlünk,
a polcon a Zug um zug vonatai türelmesen várják, zakatolhassanak,
csak imádkozni tudok, hogy olyan küldetést húzz, ami visszavezet hozzánk,
tudom, még sokszor hazajössz és visszatérnek a szétdobált zoknik,
a macska új búvóhelyet keres, a hűtő kiürül, a basszusba beleremegnek a falak,
de már értem, csak átutazó vendég vagy otthon
Luzsicza Fanni: Testvérapa
7 éves fiúcska szalad a poros úton. Lyukas zsebében 5 lej, amit a szomszédtól kapott. Pityókát ásott ki, hogy tudjon kenyeret venni vacsorára.
10 éves kisfiú iskolába indul, majd megfordul és a napszámosokkal a mező felé veszi az irányt. Este puliszkát főz a családnak.
12 éves fiú odaadja egyetlen tiszta pólóját a húgának, hogy ne csúfolkodjanak vele. Délután kis kezével mossa a ruhákat az udvaron.
15 éves kamaszfiú kézen fogva viszi iskolába a testvéreit. Este síró kisöccse mellé fekszik az ágyban. Nem alszik, csak álmodozik egy igazi otthonról.
18 éves tinédzser szemében könnycseppek, amikor kilép a gyerekintézet kapuján. Testvérei nem akarják elengedni, de remélik, hogy visszajön értük.
20 éves legény téli időben is csak mossa az autókat, hogy pénzt tudjon hazaküldeni.
25 éves fiatal férfi küzd a testvéreiért, hogy családba fogadhassa őket. Papírokat intéz, hogy bizonyítsa, alkalmas gondoskodni a testvéreiről.
30 éves kétgyerekes apuka, hat gyermeket ölel magához.
András Adél: Káprázatos életünk
Biztatsz a csúszda aljáról, mert tudod, hogy félek. Könnyedén elkapsz és magasba repítesz. A közelgő vihartól tartva rám teríted a kabátod. „Gyere, szépségem, hazaviszlek!”
Lefotózol a tütümben, majd bátorítóan követsz a kulisszák mögül. „Bámulatos vagy, imádni fognak.” És úgy lesz, mert elhiszem neked, hogy páratlan vagyok.
Mögöttem állsz, együtt nézünk a tükörbe. „Észre sem venni, elnyomja a gyönyörű szemed.” Felragyogok könnyeim alatt, már nem zavar a fogszabályozó.
Kifizeted a drága szalagavató ruhát. „Káprázatosan nézel ki.” Szigorúan nyitsz ajtót tetovált karú partneremnek, de behívod, és megkínálod itallal.
Megigazítod csipkefátylamat. „Álomszép vagy!” Beléd karolok, s vezetsz a padsorok közt büszkén. Elhagyom a neved, de te mellettem maradsz.
Óvatosan ölbe veszed az unokád. Kopasz és lila. „Tökéletes, mint az anyja.” Betakarod szereteteddel. „Gyere, kicsi szépségem, hazaviszlek!”
Ráncos kezemmel sima selyemkendőt terítek lezárt szemedre. Kinek leszek gyönyörű ezután, Apa?
Rezeda Réka: Miért nem zuhan le az almafa ágáról a napsugár?
Apa fejtetőre tornyozott pálmafacopf. Apa jóvanazúgy-póló paradicsomszósz folttal. Apa nápolyicsörmő brokkoli helyett.
Apa csupa móka. Mindent tud. Érti, hogy azért van gyerekujj-formájú lyuk a sajtkrém közepében, mert lyukas sajtból készült; tudja, miért kerek a pizza, és hogy a rügyeket a fákra a virágmanók ültetik. Tudja, hogy a felhők akkor pisilnek esőt, ha megcsiklandozzák a hasukat. Egyedül csak azt nem tudja, miért nem zuhan le az almafánk ágáról a napsugár.
Mostanában túl nehéz a mellkasán a sok tudás, olyan nehéz, hogy már csak a vaslábú kórházi ágy bírja el. Anya szerint apa nemsoká szárnyat növeszt, elmegy oda, ahonnan a napsugár jön, és megkérdezi tőle, miért nem esik le a fáról.
– Siess haza, és meséld el, miért – kérem, de apa azt feleli, onnan nem lehet visszajönni.
– Akkor nem kell napsugár – mondom, és nagyot toppantok. – Szóljál a napnak, hogy többet ne is süssön!
– Lefagyna az orrod – borzolja meg a hajamat. – De a kedvedért majd néha megcsiklandozom a felhők hasát.
Szilágyi József: Mi a legjobb a gyerekben?
Mégis mi a legjobb a gyerekben
merül fel a kérdés egy beszélgetésben
mire rögtön rávágja valaki
hogy megcsinálni
mindenki nevet rajta
köztük te is
de azért eszedbe jut
hogy a legjobb a gyerekben
mikor a kezedbe adják
a kis csomagot
szinte rögtön
a szülés után
és a nővér bátorít
hogy fogja meg apuka
nem harap a baba
akkor tudatosul benned
hogy már apuka vagy
de a legjobb a gyerekben
amikor elkezd beszélni
és be nem áll a szája
és mindig megkérdezi
hogy miért apa
és te türelemmel válaszolsz
minden miértre
mert ott van mögötte az apa
és a legjobb a gyerekben
amikor megmutatja a rajzát
és elmagyarázza
hogy az ott te vagy apa
és kiragasztod a hűtőre
mert bár pálcika lábad van
és hordó hasad a képen
mégis te vagy az
és a legjobb a gyerekben
ahogy lassan cseperedik
aztán meg nő mint a gomba
és azon veszed észre magad
hogy már van nálad
érdekesebb is a számára
és kéne pénz a bulira
és csak este jön haza
de éjfélre itthon lesz becsszó
ha bármi van úgyis szól
de most mennie kell
puszi apa
Erszény Krisztián: Az élet…
– Szia! – szól a kislány a csúszdán.
– Szia! – válaszolja Janka. Mosolyog.
– Te kivel vagy itt?
– Apukámmal. És te?
– Anyukámmal. Én hat éves vagyok. Te hány éves vagy?
– Öt múltam – Janka leguggol és lecsúszik a csúszdán.
– És az anyukád hol van? – kérdezi a kislány.
– Nincs itt – feleli Janka.
– Dolgozik?
– Nem – Janka a létrához lép.
– Hát akkor hol van? – kérdezi újra a kislány.
– Fent van az égben – válaszolja Janka.
A kislány mozdulatlanul ül.
– Meghalt…? – kérdezi azután. Zavarba jön, a cipőfűzőjét birizgálja.
– Igen – mondja Janka, és felmászik a csúszdára. – De mindenen átlát. A plafonon is. Mindenen!
A kislány felnéz maga fölé, majd elindul Janka után és ő is felmászik.
– Az én apukám börtönben van – szólal meg váratlanul. – Adócsalásért. Anyukám azt mondta.
Janka meglepetten rám néz. Nem tudja, mit jelent az, hogy adócsalás.
– Hát… nehéz az élet – mondja a kislány.
– Hát… az. Nehéz – válaszolja Janka. Majd lecsúszik és odaszalad hozzám.
Közelebb hajol, a fülembe súg.
– Apa, van egy új barátom!
Dráviczki Ákos: Tükröm
Az anyja azt mondta neki, szeretne bemutatni valakit. Idegen voltam, aki előtt milliószor megfontolta egyetlen pillanat alatt, hogy megszólaljon-e, és arra jutott, hogy nem.
Csak az anyjához szólt jó ideig. De amikor nem hallottam, azt mondta, „Anya, ő olyan, mint én.” Félelmetes voltam és lenyűgöző. Mindent igyekezett úgy csinálni, ahogyan én, de ezt nem volt szabad észrevennie senkinek.
Aztán elkezdtünk együtt nevetni. Voltunk kettesben, és olykor ketten a világ – anya – ellen cinkosok.
Három év telt el. Ma már mesél, én pedig hallgatok, vagy én mesélek, és ő figyel.
Ismerem a fájdalmait, mert valamikor az enyémek voltak, edzője vagyok a küzdelmeiben, amiket én már megvívtam, és együtt várjuk az olyan vihart, amit még egyikünk sem élt meg. Összeveszünk olykor. Persze, hiszen ő olyan, mint én.
Nem akartam apa lenni. Eleget csalódtam a saját apámban és magamban. Sosem született gyerekem, ő mégis olyan, mint én. Úgy látszik, a sorsomat nem tudtam kicselezni – szerencsére.
F. Mihály: Apa a hősöm
Mivel autista vagyok, nem tudok iskolába járni. Néha ez nehéz. Hiányoznak az emberek. Szeretnék velük beszélgetni, de kicsit félek is tőlük. Sok bántás ért az évek során. Jó, hogy itt van velem a családom.
Anya meg a tesóim is nagyon szeretnek, de nekem apa a hősöm.
Vele el lehet biciklizni a messze lévő erdőkig, hogy láthassam, ami érdekel. Ő segít meghatározni olyan növényeket is, amiket nem találtam meg a könyveimben. Együtt szoktunk a kertben dolgozni, és tőle tudok mindenfélét megtanulni.
Neki elhiszem, hogy sikerülni fog, amihez hozzákezdünk. Ketten bátran belevágunk új dolgokba. Egérdinnyét, csíkos paradicsomot és kék kukoricát vetünk. Datolyaszilvát és japán nashi körtét telepítünk, mert én kertész leszek. Fel fogok nőni, dolgozni fogok, nősülni és gyerekeket nevelni, mint mások.
Ha nagy leszek, pont olyan leszek, mint apa. A nevem is ugyanaz. És én is a fiam hőse leszek, ahogyan ő az enyém. Mert egy apa hős kell legyen. Különben ki törődne a különös gyerekekkel?
Völgyi Regő: Megsárgult emlékek apával
Betakarsz este a befestett pléddel
Könnyeket csalsz ki az esti meséddel
Boldogan jössz be és csendesen mész el
Még az éj leple alatt biztos rám nézel
Csillagos az ég néha felnézel
Alszol és mindjárt horkantasz kétszer
Ez a nap is bővült sok-sok emlékkel
Porcicát szórsz az emlékre éjjel
Reggelire két tojás sonkával az étel
Finomat csinálsz nincs bennem kétely
Munkába öltözöl úgy látom éppen
Ing felett öltöny,haj hátul szépen
Elmész munkába és búcsúzóképpen
Megölelsz és én visszaölellek téged
Hidasi Zsaklin: A Tejútrendszerben
Minden galaxis feltérképezése alapos és szisztematikus munkát kíván.
A gardrób középső részén a fehér rendezőben sorakoznak a nadrágok, eggyel lejjebb pedig a bodyk, mögötte a zoknik. A pelenkázó mellett jobbra az új pelenkák, balra a popsikrém. Az etetések időpontja tíz, tizenkettő, három, öt óra, igény szerint. Tej a hűtőben, gőzfürdőben kell melegíteni, főzelék a tűzhelyen. Hőmérséklet-teszt végrehajtása kötelező. Játékok közül a kedvenc a kisautók, a könyvek, esetleg a kockák. Szundi napi kétszer.
Az űrkatasztrófa elkerülése érdekében minden óvintézkedés végrehajtásra kerül. Az anyahajó érkezése hat körül várható.
Aztán rögtön az első órában ismeretlen jelenséget észlelnek. Az öltöztetés nehézkes, a pelenka átázik, nem jó se a tej, se a főzelék, az autók, könyvek, kockák élvezeti faktora alacsonyabb a vártnál. A protokoll kudarcot vall, a sziréna bömböl.
Ekkor váratlan dolog történik: a mágneses mezők kölcsönhatásba lépnek, és létrejön egy új égitest. Apának nevezik el.
Wölfl-Molnár Eszter: Egy apáról álmodom
Nyolcéves vagyok,
és egy apáról álmodom,
aki ha beteg édesanyám,
teát készít neki,
és nyáron tévézés helyett
tollasozik velem.
Egy apáról, aki akkor is büszke rám,
amikor egy versenyen negyedik,
vagy százkilencvenkilencedik vagyok.
Egy apáról, aki a családi imánál
a fülembe súgja a szavakat,
amikor hirtelen nem tudom,
mit köszönjek meg, vagy kérjek az Istentől.
Egy apáról, aki ha rossz a kedvem,
elvesz a tálról három citromot,
és zsonglőrködik velük,
esténként vicceket mesél,
és vacsora után megcsókolja édesanyámat
akkor is,
ha anya túl sok citromot tett a kacsára.
Egy apáról, aki ha felnőtt leszek,
és szakítok a barátommal,
eljön értem Bécsig,
és a hazavezető úton csendben hallgat az okoskodás helyett.
Egy apáról, aki ha gyermeket várok,
elcsukló hangon mesél
a leendő unokájáról a lottózóban,
a sarki közértben,
és miután megszületett a fiam,
nem csak egy fényképről ismeri.
Egy apáról, akinél ha az imánál
nem jönnek a szavak,
engedi, hogy én súgjak neki.
Bottyán A. Nia: Hiányzó darabok
Az útmutató magányosan messzire dobva
igyekszik feledni: sose voltál itt, hogy megmutasd,
hogyan is kell ikeás szekrényt szerelni.
Anyu arca ráncos, mint az összegyűrt papír.
Aggódik: ezt is meghagytad egy léleknek.
Az óvodában elfordítom fejem, mint a fogaskerék,
nem sírok, nem követem a kis kezek integetését.
Nem nézem többé a buszokat az állomáson,
és nem várom, hogy a kulcs elforduljon a zárban.
Azt mondták, találunk majd másik apukát,
okosabbat, kevésbé viharosat. MÁST…
Olyat, aki nem felejti a születésnapokat,
aki nem hagy ott a járdaszélen,
és nem lapoz tovább, ha én vagyok a történet.
Akinek nem leszek visszhang egy régi szobában,
egy múlt időben írott szó,
valaki, aki számodra már nincs,
vagy talán sose volt.
De az idő cseppfolyós állagú feledés.
Átáztatja a papírt, elmossa az éles kontúrt,
míg nem maradsz más, csak egy megfakult aláírás
a levelek végén, tömény cigiszaggal keveredve,
ami sosem tűnik el, csak halványul,
mint a hiedelem, hogy egyszer visszajössz.
dr. Kálmán Viktor: Legszebb
Jó ovi. Anyák napja, később apák napja is, pár nappal a nyári szünet előtt. Elfogódottan, feszengve ülsz a gyerekeknek való széken. Szereplés, versmondás, éneklés, rajzok átadása. Szebbnél szebbek, meghatók, viccesek, állatosak, kirándulósak. Apa autót vezet, bojlert szerel, füvet nyír, fát hasogat, szekrényt cipel, mellette fiú, lány, mosoly, öröm, napfény. A te fiad is odabilleg hozzád, széles mosollyal átadja rajzát. Krikszkraksz, satírozás, kevés szín, elmosódott szereplők, talán a leggyengébb az összes közül. Apa, ugye szép, kérdezi, igen, persze, mondod, de tudod, hogy nem vagy őszinte, és tudod, ezt a fiad érzi, legörbül a szája, apa, nem tetszik, kérdezi, dehogynem, vigasztalod, és ekkor eszedbe jut a szülőszobai jelenet, nem értem, doki, miért mondja, hogy lent, down, nem, mondja az orvos, nem lent, hanem Down, mint szindróma. És újra ránézel a rajzra, majd a fiadra, könnyezve átöleled, és tiszta szívből mondod, fiam, ez a legszebb rajz, amit valaha láttam.
Máté-Király Márta: Nagyon szép gyerekünk van
Szerintem egy újszülött leginkább egy fonnyadt padlizsánra hasonlít. Furcsa gondolat ez a szülőszobában, a vizsgálóasztalon. Miközben éppen vajúdom, felteszik a kérdést a férjemnek:
– Mi lesz a gyerek neve?
Ő, aki fiút szeretne, és pontosan tisztában van vele, hogy nemsokára kislánya fog születni, még mindig reménykedik.
– Fiúnevet is mondjak? Vagy csak lányt?
– Mindkettőt!
Hajnalban ébresztenek. Átaludtam a sürgősségi császármetszést. Újdonsült apuka az ágyam mellett áll. Arca ragyog.
– Tévedett az ultrahang és fiunk született? Ezért vagy ennyire boldog?
– Dehogy! Kislány! Fürdetés után egyből a kezembe adták. Sírt, de mondták, hogy beszéljek hozzá, az én hangomat ismeri. Képzeld, azonnal megnyugodott! Nézd, fényképet is készítettek a nővérek.
Az arcomba tolja a telefont. A kijelzőn egy hatalmasra tátott szájú, végtelenül felháborodott, fonnyadt padlizsán.
– Nagyon szép gyerekünk van! – mondja.
Nem merek vele vitatkozni, de úgy érzem, nem bánja, hogy lánya lett.
Suba Zsolt: Repedések
Reggel hat. A lakás még alszik. A konyhában állok, kezemben a kávéscsésze, ujjnyira a csend. A bögrén hajszálrepedés fut – alig észrevehető, de ott van. Mint bennem a kérdés: jó apa vagyok-e? A falióra ketyegése olyan, mint a bizonytalanság – halk, de kitartó.
Aztán apró léptek. Papucs nélkül. A padló megnyikkan, mintha maga a ház is örülne neki. A lányom odabújik hátulról, a keze langyos, álmos szuszogása megcirógat. Apa, álmodtam rólad. Hős voltál. Repültél.
Nem kér reggelit. Nem kér mesét. Csak ott van. Mint válasz. Visszaölelem.
A bögrém lassan kihűl, de nem bánom. Nézem a repedést: tegnap még hiba volt, ma emlék. Talán ilyen az apaság. Törékenység, amit a szeretet nem kijavít, hanem elfogad. Sőt: átvilágít rajta.
Most rajtam a sor. Két kar, egy bögre, egy álom – ebből épül a nap. És én, repedésekkel, fáradt szemekkel, mégis valahogy erősebben, mint valaha.
Mert talán nem az a hős, aki repül. Hanem aki ott van, mielőtt a világ felébred.
Nagy-Szakmáry Attila: Érettségi találkozó
– Nálatok nem volt klikkesedés, ugye?
Nem, tanárnő, nálunk nem, harminchárom év után azért ez az első érettségi találkozónk.
Tiszta időgép: Szabó unikummal kínál. Ő volt az egyetlen haverom, de faterról nem beszéltem még vele se soha. Arról se, amikor részegen balhézott a szülőin. Alig hiszi el, hogy már nem iszom egy kortyot se.
Dóri nem változott, előveszem a legszebb mosolyom, összetéveszt Szabóval.
Én vagyok a hülye, hogy eljöttem. Bónuszként meghallgathatom az osztálytársaim életének insta verzióját. Ahogy haladunk előre a névsorban, egyre nő a pulzusom: ezeknek mind van gyereke.
– Zentai! – szólít fel a tanárnő. Én mással nem tudok dicsekedni, a nem létező karrieremre terelem a szót. Hiába ülök le gyorsan a mondókám után, megkapom a kérdést: – Család?
Még keresem az igazit – nyögöm ki. Nem viccnek szánom, mégis kollektív nyerítés a vége.
Elfog az émelygés, mert mondhattam volna az igazat is, hogy van valaki. Van valaki, akivel próbálkozunk és aki hisz bennem, hogy jó apa leszek.
Zeller Birgit: Hazajövős
Apa home office-ban dolgozik. Ez annyit tesz, hogy itthon van, de mégsem.
A dolgozószoba ajtaja mögött fontos dolgok történnek. Lili, a négyéves, már tudja: apa ilyenkor nem ér rá. Emma, a másfél éves húga még csak tanulja.
„Most dolgozik.” – magyarázza Lili fontos hangon. „Majd este hazajön.”
Napközben persze kijön néha a szobából. Sietve iszik egy kávét, megebédel, vagy nyomtat valamit. Lili mindent ért: „Ez csak a banános kijövetel.” „Ez most mosdós volt.” „Még ez sem a hazajövős.”
De amikor öt óra körül kattan a kilincs, Lili azonnal érzi: ez az. Apa lassan jön ki, nem siet, nincs nála semmi. Lili felpattan, teli torokból kiált: „Apa! Végre hazajöttél!” és futni kezd apa felé. Emma is boldogan csatlakozik.
És apa, aki egész nap csak egy ajtó mögött volt, most végre tényleg hazaért.
Vincze Nóra Veronika: Az Apa (Termékleírás)
Az Apa bevezető csomag kiegészítői:
övtáska
szemüveg
baseball sapka
zokniszandál
Az Apa nyomokban tartalmazhat:
alaptalan megszakértést
kérdezdmeganyádatot
és horkolást
gyomra esetenként tele lehet
csillagfénnyel
mert gyerekkorában sokat rohangált
napraforgók között
egy mag a torkán akadt
és nap nőtt köré
figyelem!
az Apa hajlamos lehet
görögdinnyék paskolásra
bútorszerelési útmutatók félreértésére
visszakérdezni olyan barátaid nevére
akikkel párszor már találkozott
és performatív gázeregetésre
de termékcserét csak akkor vállalunk ha
az Apa leugrik a boltba tejért és
8 napon belül nem tér vissza
esetleges defektusai ellenére az Apa
válláról felhőt lehet érni
kezével felmelegíti a tiédet
nevetésétől fényesebb lesz a szoba
mindig jön ha hívod
emlékszik arra amire te nem
hátad mögött veled büszkélkedik
esküvődön sírni fog az Apák csöndjével
és mindent meg fog tenni azért hogy
te túléld őt
az Apa a Hősgyártó üzemben készült
keresztszennyeződés veszélye fennáll
