Apa ezerrel! 2023 – a díjazottak

Képgaléria a lap alján!


Bajnai Zsolt: Apukává tett

Összezárt minket a járvány. Az ovi bezárt, nekem otthoni munkát rendeltek el. Ő a szobájában, én az íróasztalomnál. Néha hívott, de azzal küldtem el, hogy dolgoznom kell.

Nem adta fel. Bosszantott. A sokadik nap már ritkuló kérlelései után nyilallt belém: ilyen egy apa? Hat éve reggeltől estig gürizek, hazudva, hogy értük, hogy mindenük meglegyen, és közben idegen lettem. Nem is ismerem ezt a kisfiút.

Bejöhetek? Meg se vártam a választ. Lekuporodtam a játékai közé. És aztán napról napra, mint a róka meg a kis herceg. Hosszú játékidőink lettek, amik alatt nemcsak egyre közelebb ültünk egymáshoz, de mind többször lett közös a történetünk, és aztán már fél szavakból is értettük a saját meséinket. Elkápráztatott: nem tudtam, milyen okos. Néha talán én is megleptem, mi mindent tudok. Olykor megcirógatott, váratlanul átölelt.

Teltek a napok és azon kaptam magam, hogy ki tudok kapcsolódni, és a munka is jobban megy. De alig vártam az előre megbeszélt játékidőket.

Apukává lettem a járvány alatt.


Borbás Bálint: A hinta

A kislányom, aki eddig csüngött rajtam, először törli le a homlokáról a puszimat. Másszor rohan felém, ám az utolsó pillanatban kitér előlem, és szalad tovább egy random tárgyhoz, amit meglátott. Bumm!

Sok apa átélhette már kétéves „kamaszlányával”, hogy minél több időt, figyelmet fordít a kapcsolatukra, annál inkább nem jó neki semmire sem. Csak Anya, vagy bárki, aki nem Apa. Sebaj, egyszer majd csak eljön a mi időnk is…

Van, hogy előbb, mint gondolnánk. Játszótér kettesben. A meglökött hinta akkor is visszatér hozzánk, ha már nem számítunk rá. (Mint a szeretet!) Bumm! Rohanok, hogy vigasztaljam, közben már készítem magam lélekben, hogy itt egyből Anya kell majd és végig fogjuk üvölteni a hazautat.

Ám ő olyan szorosan ölel magához, mintha el sem akarna engedni többé. Egyből megnyugszik a karjaimban. „Lebuktál, kis barátom!” – gondolom magamban, és egy taknyos zsepis vizes borogatás után (ilyet is csak Apa tud!) önfeledten játszunk tovább sötétedésig. Direkt azért ne alkalmazzátok!

Kopácsi Renáta: Fonatok

Amikor a mama meghalt, bonyolult lett minden. Nem volt többé reggelente senki, aki elvigyen az óvodába.

A hajam fenék alá ért, mert hát szép kislány voltam és mindenki így szerette, azonban sok törődést igényelt.

Apámra hárult a feladat, hogy minden reggel rendbe tegye. Fésülte, és igazán igyekezett, hogy ne tépje, aztán egyenes fonást készített, alul vékony kis gumival. Habár a rakoncátlan kis tincsek kiszabadultak és laza is volt a fonat, de éreztem, hogy minden tudását beleadja és valóban napról-napra ügyesebb lett.

Mikor valamivel nagyobb lettem, már kevésbé szerettem, ha hozzáérnek a hajamhoz, úgy éreztem, csak a nyűg van vele, kértem apámat, hogy vágjuk le, neki is egyszerűbb lett volna, pedig sosem láttam rajta, hogy ez zavarná. Ő kedvesen csak annyit mondott:

– Amíg Te meg nem unod, én minden reggel befonom a hajad.

A hajam 17 éves koromig hosszan maradt.

Faludi Zsolt: Apatár

Ha felnőtt lennék, nyitnék egy apatárat. Olyat, mint a könyvtár a suliban, csak onnan apukákat lehetne kivenni. Megkérném a barátnőimet, néha engedjék át a sajátjukat, én meg kikölcsönözném őket másoknak. Így azokat a gyerekeket is elvinné valaki az állatkertbe, akiknek nincs apukájuk. Vagy meghallgatná a verset, amelyet a karácsonyi ünnepségen mondanak. Vagy tapsolna nekik, amikor a táncversenyen megnyerik az aranyérmet.

De jó volna, ha már most lenne ilyen apatár! Megkérném anyukámat, béreljen ki nekem valakit. Akkor engem is elvinnének az állatkertbe, meghallgatnák a verset, amelyet a karácsonyi ünnepségen mondok, és tapsolnának nekem a táncversenyen.

Anyu soha nem ér rá. Állandóan dolgozik, gyakran hétvégén is. De hiába túlórázik sokat, így is alig jövünk ki a fizetéséből. Mindig késő este ér haza, csak sóhajt egy nagyot, és azt mondja, olyan jó lenne eljönni velem az állatkertbe, meghallgatni a verset, amelyet a karácsonyi ünnepségen mondok, és tapsolni nekem a táncversenyen.

Zsámboki Réka: Apu keze

Apu keze
az éjjeli műszak után,
reggel copfba gumizza a hajam,
szendvicseket csinál a zsúromra,
piros aranyból mosolygós arcot rajzol rá.
Apu keze sebtapasz a bibin,
borogatás a lázas homlokon.
Apu keze fegyelmez is,
kevélyen rázza délceg mutatóujját,
így kormányoz és
sosem veszíti el az irányt.
Karmesterként indítja el
kedvenc Elvis-számát
és ritmusra simogatja a levegőt.
Apu keze csokit varázsol a fülem mögül
és zsebpénzt a zsebembe.
Apu keze gyengéd, de tud erős is lenni,
bárkit megpofozna, aki bánt,
de a keze nem szorul ökölbe,
akkor sem, ha a szíve igen.
Apu keze dolgozik, tálcákat visz,
elegánsan pezsgőt tölt a
vendégeknek kristálypohárba,
hétvégén meg talicskát tol és téglát rak.
Apu keze megadja a kezdő lökést,
de később fékez is.
Apu keze esténként anyu ölében pihen
vagy masszírozza fájó hátát.
Apu keze néha már elfárad,
mert benne egy egész világ,
egy család, amit a tenyerén hordoz.
Összefont ujjainak templomában
időzik múlt, jelen és jövő.
Apu két keze szavak nélküli imádság.

Gortva Nikolett: Hócsata

Egész délután havazott, így estére mindent vastagon beborított a friss hó. Én vacsora után gondoltam, kimegyek egy kicsit kiszellőztetni a fejem. Nehéz heteket éltem át, az új iskola megviselt, minden hiányzott, amit szerettem és most hátrahagytam.

Csak álltam odakint bánatosan, mikor nyílt az ajtó és apa lépett mellém. Rágyújtott egy cigarettára, ahogy szokott, és se én nem szóltam, se ő. Csak néztük hol a havas tájat, hol a csillagokat. Aztán elnyomta a csikket és befelé indult. Bántott, hogy nem is próbál vigasztalni, csak így itt hagy.

Már épp készültem ismét fejest ugrani az önsajnálatba, mikor eltalált egy hógolyó. Hátrafordultam, és apa állt ott vigyorogva, én meg rögtön visszadobtam, s már menekültem is előle nevetve, a puha hóban. Heves hócsatát vívtunk, és csak akkor hagytuk abba, mikor már teljesen átfagytunk.

Befelé sétálva arra gondoltam, szerencsés vagyok, hogy az apukám soha nem hagy magamra. Még akkor sem, ha így súlyos vereséget szenved a hócsatában.

Sőnfeld Mátyás: Ügyes volt ma Apa?

Janka csak fecseg, ugrabugrál, közben gondosan szorítja Zödönt, aki állítólag tökéletes párnaplüss, mert jó illata van. Én pedig izgulok. Nagyon. Rengetegszer tartottam már hangszerbemutatót, de most komoly a tét: a kicsi lányom óvodájába hívtak. Ezerrel készültem: lesz hangszerosztás, gitár, ének, rezgős kísérlet, vicces mondóka, öko-hangszerek… jaj, ugye tetszik majd neki…?

Megérkezünk, kabát le, váltócipő, most nem búcsúzkodunk, mert hát tudod, apa, a tornateremben úgyis ott leszel. Előkészülök. Jönnek. Lelkesen integet, leül. Na, csapjunk bele!

Jól sikerült, végig mosolygott. Hosszan kifújom a levegőt, majd integetek a távozó csoportoknak, közben Janka odaszalad, megöleljük egymást, aztán futás, mert jön az ebéd. Hát ez is eljött. A lányom ovijában zenéltem. Mindennapos és fantasztikus egyszerre.

Este anya kérdi: „Ügyes volt ma Apa?” „Igen.” Előtör belőlem a szakmai kíváncsiság: „És melyik része volt a legeslegjobb?” Janka gondolkodás nélkül válaszol: „Amikor megöleltél.”

Ódor Fanna: Fogóreflex

– Apuka, mit szeretne? – kérdezte a nővérke a férfit.

– Látni a kislányomat.

– Mindjárt hazavihetik, jöjjön.

Az apuka felvette a kisbabát, lágyan csókot lehelt a pici fejecskére, beszívta a babaillatot, és az intelmekkel – miszerint nem fogdossuk az újszülöttek kezét – mit sem törődve, ujját nyújtotta a kicsi kéz felé. A csöppnyi ököl azonnal körülfonta.

Amikor a kislány járni tanult, ugyanúgy nyújtotta neki az ujját, és a lány abba kapaszkodott.

Így ment első nap az óvodába, és így kapta később a szurit is.

Az esküvőn is így vezette be az édesapja.

***

– Apuka, mit szeretne? – kérdezte évtizedekkel később a veje.

– Látni a kislányomat.

– Mindjárt szólok neki – azzal kiment a kórteremből.

A lánya belépett, gyengéden megcsókolta az izzadt homlokot, beszívta az apaillatot, és az intelmekkel – miszerint nem fogdossuk a haldoklók kezét – mit sem törődve, ujját nyújtotta az idős férfi felé. A ráncos kéz azonnal körülfonta.


Kisné Forrai Zita: Sárkányos

Halló, Apa? Figyelj, mesélek neked valami fontosat. Megint sárkányosat álmodtam. Nagy piros sárkány. Le kell hajtani a fejét az ajtóban, a hosszú farkával a szekrényt csapkodja, mert nem tud az ágyam felé fordulni. Nekem csak gyerekkardom van. Amikor apuka leszek, majd lesz nagy kardom. A tortázásnál azt kívántam, hogy bárcsak meghallanád! Meghallottad?

Nem baj, hogy nincs kardod, manapság nem úgy van, mint a lovagoknál, tudom. Mégis, ha bejönnél, a sárkány eltűnne, mert te apuka vagy. Tudom, hogy nem tudsz bejönni, mert elköltöztél a nagy kibabrálás után.

Olyan üres a széked a konyhában. Nincs mit tenni, holnap a napköziben majd beállok kiabálni a többiekkel. Nekik is van sárkány a szobájukban és az anyukák nem látják. Együtt hangosabbak leszünk, mint az összes szobai sárkány, de a legjobban azt kívánom, hogy gyere haza!

Nagy-Szakmáry Attila: Anya ás Apa tizenkétszer

Anya: Nem köhögött az éjjel. Jól aludt.
Apa: Nem köhögött az éjjel. Jól aludtam.

Anya: Ha az első vonattal megy, felkelek vele.
Apa: Ha az utolsó vonattal jön, kimegyek érte.

Anya: Sapka, kesztyű, sál?
Apa: Zászló, mez, sál?

Anya: Ne hagyd!
Apa: Hagyd!

Anya: Aki éjjel legény…
Apa: … az nappal alszik.

Anya: Ezt még meg kell beszélnem apáddal.
Apa: Anyád mit mondott?

Anya: Jutalom.
Apa: Utalom.

Anya: Mi ez a bor? El ne vidd!
Apa: Mi ez a lőré? Vidd inkább ezt!

Anya: A szeme az enyém.
Apa: Az álla az enyém.

Anya: A szeme se áll jól.
Apa: A szeme az enyém.

Anya: A te fiad.
Apa: Az én fiam.

Anya: „Bizony, az ÚR ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom.”
Apa: „Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak. Boldog az az ember, aki ilyenekkel tölti meg a tegzét…”

Alapelvek minden apának, minden élethelyzetben

Apakulcs - a könyv

Hogyan kapcsolódjunk a gyermekünkhöz?

Nagy Anna

az Egyszülős Központ vezetője

Nagyon örülök Gergő könyvének, hiszen a mostani gyerekeket, fiatalokat gyakran hívják apátlan nemzedéknek. Most tehát még nagyobb szükség van arra, hogy beszéljünk az apukákról. Az Egyszülős Központban leginkább kétféle apával találkozunk. Az egyik csoportba azok tartoznak, akik teljesen egyedül nevelik a gyerekeiket, a másik csoportba pedig azok, akik kevesebb időt töltenek velük, mint korábban. Sajnos […]

Dr. Mészáros Ádám

párkapcsolati mediátor, a Feleségek Klubja és a Férjek Klubja alapítója (drmeszarosadam.hu)

A könyv nagyon tetszett magánemberként is, nagyon köszi, hogy megírtad. A tartalmán túl szerintem különlegesen jó benne: 1) a RENDSZER, amibe ezt a témát elhelyezted.  Jó volt olvasni úgy a könyvet, hogy mindig tudtam hol járok, és rám zúdított információtenger helyett egy használható és átlátható szemlélet adsz.  Nagy érték ez manapság, és szerintem ez az […]

Papp Miklós

görögkatolikus pap, morálteológus

Az ember tanulékony lény: a jó apasághoz sem elég a saját kútfő vagy a saját apánk mintája, hanem képesek vagyunk más apáktól is átvenni stílust, példát, erényt. Süveges Gergő Apakulcs című könyve azért nagyszerű, mert az apaságnak jó mintáit, kulcsait mutatja fel, s így más apák mintái által a saját egyedülálló apaságunk is gazdagabbá válhat.  […]

Bolyki Balázs

zenész, énekes

Kedves Apatárs! Ha eddig eljutottál, hogy olvasod ezen sorokat, kérlek, azonnal vidd magaddal ezt a könyvet! Az Apakulcs olvasása közben életemben először érzem azt, hogy a mű szerzője velem együtt keres, kutat, felfedez, kérdéseket tesz föl és mégis féltő szeretettel, de alázatosan tanít. Szóval, nem egy “feketeövesprofimindentistudó” apuka, Süveges Gergő, hibátlan bemutatóját nézhetjük a pálya […]

Kovács András Péter

Nem voltam mindig apa. Talán most sem lennék az, de a gyerekeim folyton eszembe juttatják. És nem csak akkor, amikor együtt vagyunk. A postán igyekszem ügyfél lenni, de sorban álláskor unalmamban zsebre vágom a kezem – és találok egy rózsaszín hajgumit. Nyilván nem az enyém. Munkatársként leparkolok autóval egy tárgyalás előtt, és kiszálláskor kipottyan a […]

Kardosné Gyurkó Katalin

a Nagycsaládosok Országos Egyesületének elnöke

Régi jó barátunk, Süveges Gergő Apakulcs című könyve egyfajta lelki receptkönyv, amelynek egyik különlegessége, hogy végső soron önmagát „készítheti el”, aki olvassa. Legalábbis a nagy családi „ebéd” egyik főfogását: az apát. Bizony, ideje figyelnünk rájuk! Egyre nagyobb szükség van erre a receptre, hiszen senki sem születik eleve jó apának, ahogy anyának sem, és túl nagy […]

További ajánlók
Apakulcs - minden apának

Gyakran feltett kérdések

Az egyetlen olyan magyar nyelvű
könyv, online segítség és képzésrendszer,
amely
világos alapelvekkel, kiforrott struktúrával és megvalósítható lépésekkel
segít bármely élethelyzetben lévő apának, hogy erősebben és egészségesebben kapcsolódhasson a gyermekéhez.

Nem biztos, hogy több kell. Inkább jobb. Minőségibb. Odafigyelőbb.
Ha valaki egyszerre akar dolgozni a három apakulcson és a tizenkét kihíváson, akkor egészen biztos, hogy kudarcot fog vallani.
Ezért javaslom az apró, kitartó lépések módszerét.
Sok apa szeret nagy feladatokat vállalni és látványos eredményeket elérni, gyorsan tapasztalni a haladást. Apa és gyermeke kapcsolódásában ez az út nehezen járható. Itt nem világfordító tettekre van szükség, ennek megfelelően nem is várható öt perc alatt hihetetlenül látványos eredmény. Az apának mindig csak egyetlen – és tényleg egyetlen –, apró – és tényleg apró – lépést kell megtennie. Azt azonban kitartóan, fokozatosan szokássá alakítva. Ezeknek az apró, kitartó lépéseknek a sorozatából pedig szép lassan kibomlik apa és gyermeke közös története.

Fogantatástól mindhalálig. Sőt: nagyapáknak is ajánlott.
Éppen azért, mert az Apakulcs modellek helyett az alapelvekkel ismertet meg, bármilyen korú gyermek esetében megtalálhatja az apa az ismeret, a szeretet és a támogatás éppen megfelelő formáját.
Az Apakulcs-tesztek ötéves kortól adják a legmegbízhatóbb eredményt.

Mi az hogy! Az Apakulcs bármely élethelyzetben használható támpontokat ad ahhoz, hogy egy apa erősíteni tudja a gyermekével a kapcsolódást.
Akkor is, ha korlátozott a találkozás lehetősége.
Éppen abban segít, hogy egy apa meg tudja ragadni a rendelkezésére álló perceket és képes legyen jobban ismerni, szeretni és támogatni a gyermekét.

Biztos vagyok abban, hogy lehetséges: a rossz mintákat el tudjuk hagyni, és fel tudunk építeni új mintázatokat.
Lehet azon vitatkozni, hogy a személyiségünk hány százalékát hozzuk a génjeinkben, mennyit épülünk a családunkból és mennyi a saját hozzáadott értékünk. Amíg a tudósok ezt eldöntik, nézzünk inkább előre: igyekezzünk kihozni magunkból, amit csak lehet – a gyermekünk érdekében.
Fontos feltérképeznünk, mit hozunk otthonról – erre fejlesztettük ki az Apakulcs – Örökségtesztet. Az eredmények tükrében érdemes egy apának elgondolkodnia azon, a hozott “csomagból” milyen örökséget szeretne továbbvinni a saját apaságában, és milyen mintáktól akar megszabadulni.

Abban, hogy az apák közeledni tudjanak a gyermekükhöz, erősítsék a vele való kapcsolódást, nagyon is tudja őket támogatni a társuk, a gyermek édesanyja.
Egyrészt azzal, hogy megismeri az apakulcsokat, másrészt azzal, hogy kitölti a társaknak szóló Apakulcs – Családi tesztet.
Ezek nyomán pedig végiggondolja, hogyan tud a társa mellett állni: a leghatékonyabban
ismerni, szeretni és támogatni őt.

Az Apakulcs című könyv sem modellt állít az apák elé, hanem alapelveket mutat be.
A modell azt jelenti: “csináld azt, amit én, és neked is működni fog”. Sajnos többnyire nem fog működni. Mint ahogy az én szemüvegem sem segít mindenkinek (pedig nekem tökéletes!), és az én vércsoportom sem alkalmas mindenki számára (pedig nekem tényleg ez a legjobb!).
Az alapelv ezzel szemben azt mondja: vannak közös, mindannyiunk számára használható kapaszkodók, amelyeket aztán ki-ki a saját élethelyzetében tud alkalmazni.
A modell sosem lesz személyre szabott, az alapelvnek pedig csak személyre szabva van értelme.
Az apakulcsok is ilyen alapelvek (akárcsak a szeretetnyelvek): nem utánzásra, hanem személyes alkalmazásra hívnak.

Elsősorban azért, mert a regisztráció nyomán létrejövő profilban később is megtalálhatjuk a kitöltött Apakulcs-tesztjeinket, illetve elérhetjük azokat a teszteket is, amelyeket a gyermekünk vagy a társunk töltött ki rólunk. A teszteket érdemes időről időre újra kitölteni, így nyomon követhetjük a változást, és új célokat tűzhetünk magunk elé.
Aztán azért is, mert az Apakulcs-hírlevél címzettjei mindenki másnál hamarabb értesülhetnek a kiscsoportos Apakulcs-tréningek indulásáról, és kedvezménnyel biztosíthatják a helyüket.
No meg azért is, mert a regisztráltak egy formálódó és bővülő közösségnek lehetnek tagjai, akik később további értékes, apaságukat támogató tartalmakhoz férhetnek hozzá.