Fotó: Keller Zita
Nagy Georgina Viktória: Apa
Áprilisban egész hónapban próbáltunk az osztállyal, ki hova álljon, melyik verset szavaljuk, énekeljük. Ünneplő ruhámban érkeztem kora reggel, s egy szál virággal sorakoztunk fel félkörben, velünk szemben pedig helyet foglaltak az édesanyák és nagymamák.
Megérkezett az én édesapám is. Amilyen kisnövésű, elveszett a sok asszony között, de helyet foglalt, és megkezdődött a műsor.
Anyák napi műsor, amelyen az én apukám oly büszkén ült. Lelkében fájdalommal, mert édesanyám időközben sajnos elhunyt. Fájdalmas volt minden egyes pillantás, amelyet ölelkező anya-gyermekre vetettem.
Megöleltem én is az édesapámat. Akkor már nem csak Apa volt, hanem Anyává kereszteltetett egy szegfűvel a kezében és egy puszival az arcán.
Drubina Karolina: Bizalom
Édesapám ült a konyhaasztalnál. Megebédelt, és hallgatta a déli nótát, miközben megpillantottam dús, sötét haját. Elmémbe ötlött egy remek gyermeki ötlet. Kezemben a játék babámmal odaosontam az evőeszközökkel teli fiókhoz és kivettem egy csomag színes befőttes gumit. A konyhaszéket odahúztam édesapám háta mögé, felmásztam rá és beletúrtam sűrű, fekete hajszálainak rengetegébe. Vicces kistincseket fésültem belőlük, és összekötöttem őket. Nagyon keményen dolgoztam. Sorakoztak a pici copfocskák édesapám buksiján.
Mire letelt az ebédidő, az én remekművem is elkészült. Szegény édesapám mosollyal az arcán bontotta ki a díszes frizurát, aztán útnak indult a hátsó kertünkön át, melynek végében egy piros traktor állt.
– Hová mész, apa? – kérdeztem.
– Megyek csajozni – felelte hatalmas vigyorral az arcán.
Beszállt a járműbe, és folytatta a munkáját. Bosszúsan néztem édesanyámra, aki csendben, magabiztosan mosolyra húzta a száját. Nem szólt, csak mosogatott tovább.
Papp Veronika: Szent József
Álmodtam neked egy apát.
Nem tengerparti adonisz, sem nagyvárosi dzsémszbond.
De barkácsolt neked kisszéket, hogy melléülhess, amikor dolgozik.
Megmutatta, hogyan lehet asztallá gyalulni a nyers gerendát.
Álmodtam neked egy apát.
Nem hős magellán, sem csúcshódító hillary.
De bárhol járt is, hozott neked kagylót, virágot, finom szövésű kendőt.
Cinkét etetett a tenyeréből, kalapjába csipkebogyót szedett.
Álmodtam neked egy apát.
Nem röntgenszemű szupermen, sem sárkányölő lovag.
De a hátára vett és elnyargalt veled az erdőbe.
Kis kezedet a nyakára fonta, plüsskutyádat hóna alá szorította.
Álmodtam neked egy apát.
Nem csodatevő szent, sem gyógyító spock.
De széles vállán nagykabátjába csomagolt, ha fáztál.
Ágyad lábánál szüntelenül imádkozott.
Álmodtam neked egy apát.
Nem őrjöngött, nem kapart ki, nem hagyott el.
Hanem várt, sírt, átölelt, és felnézett az égre.
Rácz Richárd István: Életerő
Budapest felé száguldottunk egy jelentéktelen papírért, amikor autóbalesetet szenvedtünk. Várandós feleségem 32 hetesen megszülte pici lányunkat a legközelebb lévő hatvani kórházban. Hamar átkerült a speciális koraszülött osztályra Budapestre, ahova édesapám innentől kezdve minden nap vitte a friss anyatejet Miskolcról.
Azt hittük, minden jól alakul, hiszen szépen fejlődésnek indult a pici. Váratlanul azonban válságosra fordult az állapota.
Bementem hozzá és az inkubátorban simogattam a pocakját, miközben beszélgettem vele arról, hogy milyen élet vár rá, miket fogunk együtt csinálni, meg persze arról is, hogy nem lesz mindig minden fenékig tejfel, de most akkor is maradjon itt velünk, mert mi mindig egy szerető család leszünk.
Ekkor magam és a jelenlévők legnagyobb megdöbbenésére felnyúlt a pici kezecskéjével és erősen megszorította, majd hosszan fogta a hüvelykujjamat a kis pocakja közepén.
Most jöttünk haza a színházi előadásáról, ahol a testvérei és mi a végén felállva tapsoltunk.
Keszthelyi Nándor: Álomapa
Ha át akarna futni az utca túloldalára, a játszóra spurizva, szorítanám a kezét. Felnézne rám és türelmetlenül rángatná a karom, míg a hétvégi úrivezető elpöfögne előttünk. Hiszen az ovis szerelme már várná a hintáknál a kislányomat, aki a randira gyereklakkal kifestené a körmeit, mindegyiket más színnel, és mivel nagyon belejönne, az enyémeket is. És befonnánk a haját úgy, mint Anyué.
Amikor negyven perc kocsiban várakozás után, a megbeszélt éjfél után egy órával bemennék érte a házibuliba, forgatná a szemét, kirántaná a kezét az enyémből és sírva sziszegné felém, hogy ultra gáz vagyok, ő már tizenöt, és hogy tehetem ezt vele a többiek előtt. És hogy letörtem a műkörmét.
Az esküvőjén ő nyúlna az én kezem után, végigsírod a bevonulózenét, korholna, hagyd már abba, mert mindjárt én is, mi lesz a sminkemmel, mondaná. És az oltár előtt átadnám francia manikűrös körmű kezét a férfinak, akit kisfiúként láttam volna először a hintáknál.
Ha ő megszületett is, hiába várt ott a kislányomra.
Budai László Botond: Apa
Vendégségből hazatérve csudaélményben volt részem. Emelkedett hangulatba jöttem estére (jófajta kékfrankossal kínált vendéglátónk), nem volt kedvem aludni. Ebben jó társra leltem 4 éves lányom személyében. Az autóban maradtunk.
– Apa, énekeljünk!
Nemigen kellett kérlelnie. Zengett a kocsi a gyerekdaloktól, mondókáktól, még a Himnuszt is felvettük a repertoárba. Elveszett a külvilág, nemigen gondoltam arra, hogy a szomszéd örül-e a koncertnek. Rá figyeltem.
Úgy ötször mondatta el egymás után az éni-péni-jupinénit, s a guminénis résznél mindig gurgulázva nevetett bele a mondókába. Néztem önfeledten kacagó kislányomat, aki minden porcikáját felerészben tőlem kapta: Ő az én gyermekien boldog „fél-magam”. Extatikus élményünknek lányom álmossága vetett véget.
Reggel eszembe jutott apám. Egy este a konyhaasztalnál ültünk. Hatéves lehettem. Ő vörösborozott, s közben énekeltünk mindent, ami csak eszünkbe jutott. Úgy emlékszem, mintha tegnap történt volna. Beleborzongtam: előző este a kocsiban a saját apám is voltam.
Kocsis Damáz: A legjobb apa
Apával jó lenni,
Mert tud viccet mesélni,
És még ezer mást…
Majdnem mint egy játszótárs.
Játszótárs? Hát, nem egészen!
Hiába nézünk meccset az M4-en…
Komoly, erős, bátor, okos, kitartó:
Egy szuper apáról van szó!!!
Ha baj van, mindjárt ott terem,
Nem hagy egyedül sohasem.
Rögtön, egyből megsegít,
Jóra és csak jóra tanít.
A szakmája kőműves,
Tehát akkor precíz, s ügyes.
Megállja a helyét ezen a gömbön,
Még egy ilyen szuper apa nincs a földön.
Nádudvari Péter: A kisfiam tanítása
Néhány hete egyik este a feleségem elment kicsit lazítani egy barátnőjével, én vigyáztam az ötéves kisfiamra és a két és fél éves kislányomra. Minden alkalmat, amikor hármasban vagyunk, ünnepként élek meg – egy olyan különleges burok alakul ki körülöttünk, amely fala tréfákból, mesékből, puszikból és ölelésekből épül fel.
Aznap este sem volt másképp. Amolyan „pasis-apás módon” pizzát rendeltünk vacsorára, énekeltünk és rögtönzött akrobatikus performanszokat adtunk elő a nappali már sok hasonló megpróbáltatást túlélt kanapéján. Miután teletömtük a bendőnket, jött a fürdés egy hatalmas habpartyval megtoldva, majd az esti mese, amit lámpaoltás követett.
A kislányomat egy szempillantás alatt elnyomta az álom, de a kisfiam még sokáig mesélte nekem az aznapi élményeit. Közben egyszer csak átölelt, és a következőt mondta:
– Apa! Te nagyon okos vagy.
– Miből gondolod ezt, szívem? – kérdeztem vissza.
– Abból, hogy nagyon szeretsz engem – válaszolta.
Életre szóló bölcsességet kaptam tőle.
Milán Erika Tímea: Kutyából nem lesz szalonna, avagy apából nem lesz Tarzan
Ha egy szóval kéne elmesélnem, mi történt, azt mondanám, hogy CSATT. Ha apunak kéne egy szóval elmesélnie, ő azt mondaná, hogy takarodj. De kezdjük is elölről.
Apaként mit csinálnál, ha volna egy hiperaktív lányod, aki minden további nélkül leugrana arról a bizonyos hídról? Nem csak hogy leugrana, de ő volna az első barát, aki ugrik? Természetesen fizetnél neki egy kalandparkra, ahol legalább hozzá van erősítve egy kábelhez. És mivel jó apa vagy, még végig is mész vele a pályán.
Nem meglepően a 13 éves leányzó gyorsabb, mint te, ezért hamarabb is végez. De hála istennek, már csak egy csúszópálya van hátra és mehetsz is vissza autót szerelni.
Ekkor jön a fordulat! A kicsi lány felüvölt, hogy a pálya hosszú, vegyél lendületet. És mivel bízol benne, meg is teszed.
Csakhogy cirka 70 kilóval nehezebb vagy, mint ő. És ezzel a 70 kiló lendülettel kilősz egyenesen a szomszéd fa felé. És belecsapódsz. CSATT!
És ekkor meghallod alulról azt a kis önelégült 13 évest:
– Na, mi az, Tarzan?
