Édesapámmal gyerekkoromban gyakran túráztunk. A Börzsönybe vezető hosszas vonatúton Aesopust, La Fontainet és görög regéket mesélt nekem. Ezzel két dolgot szerettetett meg velem: a természetbe kirándulást és a klasszikus szövegeket. Máig ezek jelentik nekem a feltöltődést. Személyes példája magamévá vált, mintája meghatározó számomra. Kulcsot adott általa önazonosságomhoz, amit azóta örömmel adok tovább mindazoknak, akikért felelősséget vállalok.
Átmeneti időszakban élünk: újragondoljuk a családi, kapcsolati és nemi szerepeinket. Ennek a folyamatnak az egyik óriási hozadéka, hogy a férfiak jobban bevonódnak gyermekeik életébe, sokkal több lehetőséget találnak apai szerepeik megélésére. Az átmeneti időszak jellemzője, hogy a példák és minták ezerszínűek, rendkívül sokfélék. Ez legalább annyira elbizonytalanító, összezavaró, mint amennyire felszabadító. Találkozva az apaság felelősségével, keressük a számunkra hiteles fogódzókat. A keresőknek, az apai szerepüket felelősen megalkotóknak, a férfi-férj-apa identitásukat építőknek támpont, kapaszkodó, mérce, sőt kulcs Gergő könyve.
Mi kell az apasághoz? Ismeretek, felkészülés, tudás? Igen. Szándék, akarat sőt jószándék? Igen. Saját kapcsolati mintáink önreflektív átgondolása, megdolgozása? Igen. Sőt, mindhárom? Igen. Azért mert a három mesebeli szám és mert három a magyar igazság? Nem, ennél sokkal többről van szó. Gergő könyvében mindhármat körüljárja – hozzáadva a hívő olvasók számára erőforrásul szolgáló hitbéli, spirituális értékeket és vonatkozásokat.
Hivatásomban az egyik legfontosabb érték a hitelesség. Gergőt barátságunk és megnyilvánulásai nyomán is igazán hiteles apának, szerzőnek és közszereplőnek ismertem meg. Kötetét jó szívvel ajánlom klienseimnek, munkatársaimnak, a családokkal való munkát tanuló hallgatóimnak és tanfolyamosaimnak, kerüljenek bármily vonatkozásban kapcsolatba az apák jelentőségével: sajátélményként, segítőként, felkészülőként.
