Nagyon örülök Gergő könyvének, hiszen a mostani gyerekeket, fiatalokat gyakran hívják apátlan nemzedéknek. Most tehát még nagyobb szükség van arra, hogy beszéljünk az apukákról. Az Egyszülős Központban leginkább kétféle apával találkozunk. Az egyik csoportba azok tartoznak, akik teljesen egyedül nevelik a gyerekeiket, a másik csoportba pedig azok, akik kevesebb időt töltenek velük, mint korábban. Sajnos olyanok is vannak, akik részben vagy teljesen eltűnnek a gyerekük életéből. De bármilyen apukáról beszélünk is, fontos az, hogy ők legyenek egy kicsit a középpontban. Ezért is nagyon jó Gergő könyve, hiszen nemcsak arról beszél, hogy mit, hanem arról is, hogy hogyan: hogyan lehetnek az apák jó és még jobb apák. Nagyon szorítok nekik!